"Az életre nem készülődni kell..."
Egy csodáról adok hírt, mely ma jutott el hozzám. Szavakkal nehéz elmondani mi kavarog most bennem. Öröm és mérhetetlen szomorúság. Szívem repes, mert látom, hogy, amiről évek óta álmodom az eleven valóság, ám majd meghasad, amiért mi nem így neveljük gyermekeinket. Miért, miért tesszük azt, amit teszünk, s miért nem tesszük, amit megtehetnénk?! Hallgassátok ezeket a gyermekeket az életről! Hallgassátok és merjetek tanulni tőlük!
"Az életre nem készülődni kell, az ember mindig él, minden pillanatban, azt pedig, ami megtörtént már nem lehet megváltoztatni."
Nem, de talán volt értelme. Láttam, hová vezet és tudom, hogy nem akarom, hogy többé így legyen.
